2007. Fiume - magyar szemmel...
   
   
Kormányzói palota
Postapalota
Vasútállomás
Modello palota
Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia
Színház
Kikötő
Vámpalota
Corso
Várostorony
Adria palota
Deák fasor
Magyar Tengerészeti Hatóság
Magyar Királyi Törvényszék
Kivándorlók szállodája
Iskolák
Ipar
Kikötői tárházak
Szállodák
Városháza
Zsinagógák
Kőolajfinomító

Képbeküldés:
(kattints a képre)


Képbeküldés

Látogató számláló:
free hit counter

 

 

Császár Ferenc. A reformkori Magyarország egyik legismertebb szellemi- és tudományos közéleti szereplője volt. 1830-tól tanított a fiumei gimnáziumban, ahol egyik rajongója az az Ivan Mazuranic volt,aki később a horvát himnuszt is szerezte. Elsősorban szépirodalmi munkássága révén ismert: első elbeszélő költeményét 1828-ban adta ki, a Szonettkoszorú című verseskötete pedig 1831-ben fiumei tartózkodása idején jelent meg.Horváth Ödön. Diplomata apja különböző állomáshelyein (Velence, Belgrád, Bp., München stb.) nevelkedett. Az I. világháború végén Bp.-en diák, lelkesen köszöntötte a Tanácsköztársaságot. Ezután Berlinben, Bécsben, Párizsban élt. Kevéssel halála előtt magyar állampolgárságot kapott. Regényeket, verseket és főleg színdarabokat írt. Jókai Mór egyik kedvelt városa volt Fiume, ahol sok időt töltött. Vendége volt többek között a Hotel Európa szállodának is. Az óvárosban található a  Santa Maria dell'Assunta középkori temploma, amely 1888-ban helyszíne volt Jókai Mór nevelt lánya és Feszty Árpád esküvőjének.Kádár János a fiumei szegénykórházban látta meg a napvilágot 1912-ben. Édesanyja cselédlányként szolgált a szomszédos Abbázia egyik villájában. Születése után pár héttel már elhagyták Fiumét, tehát a város csupán a születésének színhelye.Kánya Emília ( 1828 Pest – 1905 Fiume ) Író, a Monarchia első női lapszerkesztője.
Az írónő, idősebbik lányát követve, 1884-ben kerül Fiumébe, akit tanárnőnek neveztek ki az egyik ottani gimnáziumba.Fia, László pedig a század elejére a Fiumei Lloyd-egyesület titkáraként egy helyi lap a Magyar Fiume szerkesztője lett. Legismertebb regénye a “ Réges-régi időkről “ egyik fejezete foglalkozik fiumei tartózkodásának részleteivel, melyben igen megdöbbentő, ugyanakkor realista képet fest a kor városáról “ magyar szemmel”.
Idézet a regényből:
     “ A külviszonyok éppenséggel nem kedvezőek itt nekünk magyaroknak. Ennek az úgynevezett országgyöngyének rémítő drága a foglalatja. Milliókat ölt a városba és a kikötőbe az állam, - de szeretetét, igaz ragaszkodását az idevaló lakosságnak nem tudta magának lekötni. És valamint a családi élet legfőbb életképessége a családtagok egymáshoz való szeretetében rejlik, olyan nélkülözhetetlen fluidum ez az állam életében is. Bennünket itt megfigyelő,hideg, szeretet nélküli szemmel néznek, mi még most is idegenek vagyun itt, akikből hasznot húznak, de egy csepp szeretetet sem adnak. Ez teszi bizonytalanná, félszeggé a mi embereink működését is – nem olvadunk össze egy nemes célért, egy magas eszméért, gyanakvó szemmel nézzük egymás lépteit, és mert nem tudunk szeretni, nem tudunk bízni és hinni sem. És ez a hideg szellő átjárja a társadalmi életet is. A tisztviselők csak a maguk emelkedése iránt vannak érdekkel, felfelé azon a lajtorján és onnan milyen jól esik letekinteni a kissebbekre, a kevesebb ügyességgel és szerencsével bíró tömegre. Csak olyan átutazó postaállomásnak tekintik ezek is ezt a Fiumét, ahonnan aztán könnyebben lehet emelkedni, hivalkodni, panaszkodni.Kossuth Lajostól származik a "tengerhez magyar" híressé vált mondat, mely nem feltétlenül a horvátországi nyaralásra buzdított, hanem inkább Magyarország tengeri kereskedelmének a fejlesztésére, Fiume iparának a fellendítésére. Kossuth (még a reformkorban) személyesen ellátogatott az akkor már Magyarországhoz tartozó kikötővárosba, s bár szándékait kereskedelmi és gazdasági okok határozták meg, a város festői képe őt is magával ragadta.Luppis János. Fiuméban született 1813. január 27-én. Apja tengerészkapitány volt, így Luppis is fiatalon az osztrák-magyar haditengerészethez került. Ott fogalmazódott meg benne az önjáró torpedó ötlete, s elkészítette első, kezdetleges modelljét is. A hadügyminisztérium nem ismerte fel a találmány jelentőségét, ezért Luppis 1864-ben Robert Whitehead angol származású hajógyárossal társult, s a fiumei üzemben 1866-ra elkészült az első haltorpedó. Sorozatgyártását 1868-ban kezdték meg. Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Japán és Oroszország nagyobb mennyiséget vásárolt az új fegyverből, így a fiumei torpedógyár gyorsan fejlődött. A Luppis-Whitehead-féle torpedó első harcszerű bevetésére a perui polgárháborúban került sor, 1877. május 29-én. Tömeges alkalmazása az 1904-es orosz-japán háború tengeri harcaiban kezdődött. Vásárhelyi Miklós  1917-ben született Fiumében. Családja (apja banktisztviselő volt ) ahhoz a bizonyos tehetősebb középréteghez tartozott, amelyhez a korabeli fiumei társadalom magyarságának többsége is. A család jóval a magyar uralom összeomlása után 1929-ben hagyta ott végleg a várost és költözött Magyarországra. Történész - politikus, az 1956-os forradalom és a '89-es demokratikus fordulat kiemelkedő személyisége. 2001-ben 84 éves korában hunyt el.Vén Emil festő (Fiume, 1902. ápr. 9.-- Budapest, 1984. júl. 13.)Vukovics Sebő. A reformkori liberális ellenzék tagja, igazságügyminiszter. Temes megyei földbirtokos család fia. Mint fiatal jogász tagja a Lovassy-féle Társalkodási Egyletnek, ezért eltiltották az ügyvédi vizsgától és közhivatal viselésétől. Az 1840-es amnesztia után mint Temes vm. első alispánja a liberális ellenzékhez csatlakozott. 1848-ban a kisbecskereki kerület ogy.-i képviselője, máj. 27-től temesközi kir. biztos, majd a délvidék főkormánybiztosa, a délvidéki védekező harcok egyik tevékeny szervezője. Szemere kormányában igazságügyminiszter 1849. máj. 2-től aug. 11-ig. A forradalom bukása után egy ideig Mo.-on bujdosott, majd külföldre menekült. Haynau vésztörvényszéke távollétében halálra ítélte. 1856-ban Londonban fejezte be emlékiratait. A kiegyezés után 1869-ben hazatért és Bács vm. egyik választókerületének ogy-i képviselője lett.Wartha Vince 1844. június 27-én született Fiuméban. 1861-ben iratkozott be a József Polytechnikum (muegyetem) hallgatói közé, majd tanulmányait Zürichben fejezte be. Hazatérve rövid ideig a muegyetem kémiai tanszékén vállalt tanársegédi állást, majd Heidelbergbe ment, ahol ledoktorált. Ezután a zürichi muegyetemen vállalt állást, ahol magántanári címet is szerzett. 1867-ben meghívták a budapesti muegyetem ásványtani tanszékére helyettes tanárnak. 1870-ben kinevezték az újonnan alakított Kémiai Technológiai Tanszék professzorának. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, a muegyetemnek több ízben rektora volt. A Természettudományi Társulat vezetésében több mint 40 évig vett részt. Tevékeny szerepe volt a budapesti vízmu létrehozásában, ő javasolta Káposztásmegyert a vízmu helyéül. Fontosak a hazai koksz- és gázgyártás körüli érdemei. Wartha legkedvesebb munkaterülete kétségkívül a kerámiai ipar volt. E téren olyan eozin alapú mázkészítési eljárásokat fedezett fel, amelyek a pécsi Zsolnay-féle majolika páratlan csillogását és ennek révén sikerét meghozták. 1910-tol kezdve betegsége munkásságát derékba törte, 1912-ben került nyugdíjba, 1914. július 20-án hunyt el.

"A határok megváltoztatása nem változtat azon, hogy magyar föld az, amelyen magyarok élnek. A haza nem maga a terület, mert a föld csupán lakhely, üzlet, gazdaság. A haza az emberek emlékeiben, nyelvében, gondolataiban, kultúrájában él." - Babits Mihály